Ez a rádióállomások (például kalózadók) bemérésé-
nek hagyományos módszere. Különbözô helyeken (esetünkben
különbözô bázisállomásokon) megmérik, hogy
a keresett adó (esetünkben a mobilkészülék) jele milyen
irányból érkezik. Elvileg két méréssel a helyzet meghatározható
(2. ábra), a háromszög egy oldalának és két
szögének ismerete alapján. Több méréssel a meghatározás hibája csökkenthetô.
Az idôkülönbségek meghatározhatók fordított irányú
terjedés alapján is. A mobiltelefonból kisugárzott rádió-
jelet a különbözô bázisállomások különbözô idôpontban
veszik. A used smartphones és phone export rendszer meg tudja határozni az idôkülönbsé-
geket és ebbôl a mobiltelefon helyzetét. Ez a megoldás
a TOA módszer rokona, ezért elterjedt neve TDOA.
3.6. Helymeghatározás mûholdas rendszerekkel
A mûholdas helymeghatározó rendszerek között igen
elterjedt a GPS és kibontakozóban van a Galileo. Ezek
egyrészt elég ismertek, másrészt sokféle szintû és részletességû
forrás áll rendelkezésre az érdeklôdôk szá-
mára [1,2]. Azért érdekes itt, mert számos újabb mobiltelefon
eleve tartalmazza a GPS vevôt. A mobiltelefon
ebben az esetben, mint egy hordozható számítástechnikai
erôforrás kapcsolódhat a GPS vevôhöz, de a teljes
hálózat képességei is bevonhatóak
a GPS-alapú helymeghatározásba.